Talán emlékeztek rá, hogy akkor jártam először New Yorkban, amikor első ízben közvetítettem az ENSZ-ben. Akkor félelemmel töltött el a város. Azóta tudom, hogy megállapodásom részét képezte a találkozás ezzel a félelemfantommal. New York, azon belül is Manhattan, sok itt töltött élet energiáját hordozza számomra. Valahogy ismerős volt minden sarok már első ott jártamkor. Ahányszor csak New Yorkba utazom és erre minden évben több alkalommal is sor kerül, mindig nevetek ezen a metafizikai tréfán.

Jan és én 1995-ben és 1996-ban tartottunk előadást az ENSZ-ben és 1998-ban már igen nagy várakozás előzte meg az újabb közvetítést. Izgatottan készülődtünk, beleértve megjelenésünk hivatalossá tételét is, ami kaliforniaiak lévén egyébként nem szokásunk. A fekete öltönyömet viseltem, melyet különben csak esküvőkre, temetésekre – és az ENSZ-be veszek fel. A tükörbe nézve azt találgattam, ki az a temetkezési vállalkozó velem szemközt. Jan szintén feketébe öltözött. Ezen a módon is igyekeztünk kifejezésre juttatni a komoly esemény iránti tiszteletünket. Miközben megkötöttem nyakkendőmet, bocsánatot kértem tőle, hogy egy évben csak egyszer viselem, remélve, megtorlásképpen nem fog fojtogatni előadás közben. Az előző hét minden napjára esett egy előadás, emiatt fáradt voltam, ugyanakkor izgatott is az előttünk álló esemény miatt.

A Társulás a Megvilágosodásért az ENSZ személyzetének pihenését és szórakozását szolgáló ötven egyesület egyike. 1975-ben alapították azzal a céllal, hogy a személyzet, a képviselőtestületek, a küldöttségek isteni világ iránt érdeklődő tagjainak teremtsen fórumot. Minden hónapban meghívnak egy előadót, írót, közvetítőt, zenészt vagy spirituális vezetőt, aki általában 40-50 ember előtt beszél vagy zenél. A társulás végrehajtó bizottságának öt tagja az ENSZ főállású alkalmazottja, akik szabad idejükben szervezik az előadásokat és ebédidőben toborozzák a zártkörű közönséget. A társulás legalapvetőbb célja megegyezik az ENSZ fő céljával: békét teremteni a bolygón.

Mióta Jan meg én legutoljára az ENSZ-ben jártunk, tovább szigorodtak a biztonsági intézkedések. Ennek ellenére megpróbáltuk a lehetetlent, azaz 12 vendéget vinni magunkkal, köztük Robert Coxont meg az ő teljes elektronikus zenei felszerelését. Fogalmunk sem volt, hogy fogunk bejutni, de a megadott időpontban mindannyian megjelentünk a vendégek részére fenntartott bejáratnál, letelepedtünk egy sarokba és vártuk a csodát. Az idő csak telt és semmi nem történt. Akkor azt mondtam a többieknek, hogy adunk a Szellemnek még öt percet és ha nem történik semmi, új háromdimenziós tervet kell kitalálnunk a bejutáshoz.

Jennifer Borchers, a társulás elnöke nyelt egy nagyot, amikor meglátott bennünket a bejáratnál, mivel a protokoll igen szigorú abban a hatalmas szervezetben. Jennifer azonban megtette, ami tőle telt és nemsokára megjelent a mentőangyalunk Fernando személyében, aki biztonsági őr az ENSZ-ben, egyébként pedig Sai Baba lelkes követője, s eredetileg ő ajánlott bennünket a társulás figyelmébe. Végül mindnyájan bekerültünk az épületbe és még Robertnek is volt ideje felállítani a berendezéseit.

Ott kellett volna lennetek ahhoz, hogy igazán megértsétek, milyen nehéz feladatot oldott meg Jennifer és Fernando, de ők kiválóan végezték a fénymunkát! Zehra Boccia, aki vendégül látott bennünket New Yorkban az első, 1995. évi előadás idején, most is jelen volt és hordozta az energiát, mint minden alkalommal. Az előadóteremben nem lehet videofelvételt készíteni, csak hangkazettákra lehet rögzítést végezni. Jannek meg nekem ismerős volt már az épület és nem voltunk idegesek. November 24-én 13 óra 15 perckor készen álltunk a kezdésre a B teremben, amelytől nem messze található a Biztonsági Tanács ülésterme, ahol akkor is folyt a tanácskozás.

Az előadóterem zsúfolásig megtelt a kezdésig. Először 15 perces bevezetőt tartottam a Kryon-munkáról, majd Jan levezetett egy 20 perces csakra kiegyensúlyozó meditációt és mantrázást. Mindenki mantrázott! Nagyszerű volt hallani azt a csodálatos spirituális energiát. Robert Coxon, a legkeresettebb kanadai spirituális zenész, gyönyörűen játszott a meditáció és a közvetítés ideje alatt is. Jan is percre pontosan fejezte be munkáját, mert tudtuk, hogy nagyon szoros időrendhez kell tartanunk magunkat. Minden készen állt Kryon fogadására.

A legrövidebb Kryon-közvetítésre került sor. Az ezredfordulóhoz közeledve különleges ismeretek átadása zajlott, ÜNNEPI hangulatban.

Sokan ismeritek már Kryon üzeneteinek lényegét: a bolygó tudata átalakuló félben van. Megváltoztattuk a jövőnket. Elértük a kritikus mértéket, aminek a jelei lépten-nyomon tapasztalhatók, bár sokan még nem látják az átfogó képet. Kryon újra és újra elismétli, hogy bámulatos dolgot vittünk véghez. A lábunkhoz ül és szeret bennünket. Gyakran úgy beszél az emberekről, mint angyalokról, akik azt színlelik, hogy emberek. Átadta azt az ismeretet, hogy gyermekeink már a fejlődés következő fokozatát képviselik és olyan új spirituális eszközökkel érkeznek, amilyenekkel mi még nem rendelkeztünk a megszületésünkkor. Ezért ennek az újabb ENSZ-beli üzenetnek az emberek iránti tisztelet kifejezése volt a központi eleme, ám nagyon sajátságos módon.

Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!

Társam (Lee) hangját halljátok most, de a teremben jelen lévő energia a bizonyíték rá, hogy látogatótok érkezett. Nem, nem egyetlen entitás, hanem egy egész csoport, akik most beáramlanak a terembe, az ülések és a sorok közé sétálnak, üdvözölnek titeket és megmossák lábatokat. A mai különleges kapcsolatfelvétel különbözni fog minden eddigitől.

Társam, azt mondtad, otthonosan érzed magad ebben az épületben. Azért érzed így, mert a megállapodásodban szerepel, mint ahogy mindig is benne volt, hogy közreműködj ennek a helynek a szeretetenergiával való elárasztásában. Nemcsak ebbe a terembe érkeznek a túloldalról entitások, kedveseim, hanem az egész épületbe, a városba, sőt még arra a helyre is, ahol elhatároztátok, hogy meghallgatjátok ezt az üzenetet.

Ez az üzenet más lesz, mint amilyenre számítotok – rövidebb, mint eddig bármelyik. Az elhangzó szavak a teremben ülőkhöz és az épületben dolgozókhoz szólnak, de írásba foglalva az olvasókhoz is eljutnak. Az egész bolygónak küldjük üzenetünket.

Nem szórakozni akartok ebben az energiában, hanem kíváncsisággal eltelve érkeztetek. Újraegyesülés megy végbe a teremben egy olyan energiával, amelyre ígéretet kaptatok a bolygóra érkezésetekkor kötött megállapodásban. Angyalok előtt ülünk – mindegyikőtök angyali tervek alapján, angyali célokkal érkezett a Földre. Hozzátok szólunk, akik itt ültök és Embernek álcázzátok magatokat! Tudjuk, kik vagytok valójában. Ismerjük bátorságotokat, ismerjük megállapodásotokat, tudjuk, min mentek keresztül, ismerjük testi bajaitokat, látjuk változási folyamataitokat, mert a családotok vagyunk. És ez a család most azért jön ide hozzátok, hogy olyasmit tegyen, amit eddig még soha.

Ez az első alkalom, hogy ilyenfajta üzenetet hozunk, ráadásul nagyon rövid idő alatt fogjuk átadni. A múltban megígértük, hogy a Szellem soha nem küld az embereknek félelemteli üzeneteket. Soha! El kell mondanom, hogy ha valaki azt állítja, hogy a Szellemet képviseli és félelemtől átitatott meg elvárásoktól hemzsegő üzenettel áll elétek, az nem a Szellem!

Ma azért jöttünk ide, hogy az új emberi képességeket ünnepeljük éppen ezekben a percekben. Soha nem volt még ilyen alkalom korábban! Ti teremtettétek meg. Nagyobb képességekkel távozhattok ma innen, mint amilyenekkel érkeztetek, ha felismeritek, mit vittetek végbe. Éppen ezt próbálom meg most minden eddiginél szemléletesebben feltárni. Ez az üzenet nem akar félelmet kelteni. Értsétek meg jól a lényegét, mielőtt befejezitek a meghallgatását vagy az elolvasását. Egészében adjuk át és ti se idézzetek belőle a szándék egyértelművé tétele nélkül. Akik az üzenettől eltérően a saját céljaik érdekében akarják felhasználni a kapott ismereteket, nem az új energia képviselői ezen a bolygón.

Ez volt a Föld előtt álló lehetőség, most mégis itt ültök. Egyik esemény sem következett be. Egyik sem! Sem a természeti katasztrófák, sem a faji harcok, sem az atomháború. A fenevad nem jött el. Éppen az egyik olyan helyen vagyunk most, mely igazán sokat tett a tudatváltásért. Figyeljetek, kedveseim, figyeljetek: amikor a szakács a konyhában dolgozik, nem tudhatja, hogy milyen kellemes és élvezetes az étkezés a szomszédos teremben. (A metafora az ENSZ-ben dolgozók helyzetének kifejezésére szolgál, akik nap mint nap megküzdenek a negatív jelenségekkel, stresszben élnek és nem is tudják, milyen nagy hatással vannak az átfogó helyzetre.)

A Földnek és minden rajta lévőnek alapos oka lenne az ünneplésre! Kezdjétek el most, miközben megmossuk lábatokat! Azokhoz beszélünk, akik itt dolgoznak és a világ népeinek gyermekeivel, az erdőirtással, a betegségek megfékezésével foglalkoznak. Eredményt értetek el! Azokhoz beszélünk, akik a békét választják a háborúval szemben, akik olyan Földet akarnak, melynek lakói felelősnek érzik magukat egymásért.

Kerüljön sor az átírására, hogy mindenki megtudhassa, mi történt ma itt. Hadd ismerje meg mindenki, hogy mi lehetett volna és mi lett helyette. A megjósolt események egyike sem következett be, nincs is napirenden és nem is lesz – a munka miatt, amit végeztek.

Csoportunk megkezdi most a visszavonulást. Csak néhány percet töltöttünk itt, de ezek a szeretet nagyszerű percei voltak. Úgy állj föl helyedről, hogy tudd, ki vagy! Talán azt hitted, hogy az egész olyan kicsi része vagy, melyet senki sem vesz észre? A család nagyon is észrevesz! Soha nem vagy magadra hagyatva! Amikor ma este hazaérsz, nézz bele a tükörbe. Arra buzdítunk, hogy nézz egyenesen a saját szemedbe és mondd ki hangosan a szavakat: "VAGYOK aki VAGYOK". Mert valóban ez az, aki vagy.