Hazatérés - Ami még hátra van a történetből
2005 április 24.
( Forrás:
http://www.kryon.com/inspiritmag/scrapbooks/sb-journeyhomefinal.html )
És most
végzősök, szeretnék eleget tenni annak a kérésnek, amit sokan
intéztetek hozzám az évek során... valami, amit a társamnak sem
mondtam, hogy tegye meg és amiről ő sosem gondolta volna, hogy sor
kerül rá. A befejezéshez éppen megfelelő az idő és az energia, a
Hazatérés lesz a téma - ami még hátra van a történetből.
Beszéljünk
Michael Thomasról. Ahogy átsétált a hét angyal földjén -
visszaérkezve a földre felfogta, hogy az otthon azt jelenti:
felemelkedés, amíg a földön vagy és egy egészen más emberrel
találkozunk. Valóban, ez az ő felemelkedett lénye (a Felsőbb Én),
amelyik itt sétál a bolygón magasabb rezgésszámmal és értelmi
képességgel, de az Ember társaságában, mert még az. Nézzétek csak
Michael Thomast, ahogy munkába megy. Vele van a kardja, meg a
vértje, Isten fegyverzete és köpenye mind ott vannak. Csak tudod,
láthatatlanok? Teljes mértékben legyőzte a vadállatot és mégis ott
él vele, bármerre is megy, már jól ismeri. És ez rendben is van így,
mert már tud uralkodni rajta, ahogy uralkodni tud a biológiáján is.
A legsötétebb dolog a földön, ott lakozik benne, de most már
ellenőrzése alatt tartja. A legspirituálisabb dolog a földön,
szintén ott lakik benne és azt választotta, hogy ezt hagyja
kibontakozni.
Minden egyes
nap visszaemlékszik arra a mélyenszántó utazásra, amit a tanulásnak
azon a csodálatos földjén tett. És ott kedves olvasó, ahol
abbahagytad a történetet, Michael Thomas munkát talált. Nem is
akármilyen munkát, mert a benne lévő Teremtő körülnézett és így
szólt: "Melyik munka erősítené ebben a városban a ragyogásomat?"
És így megtalálta. Bement egy olyan intézménybe, ahol ki volt téve
a tábla: "Nem veszünk fel senkit. Ne zavarj
a kérdezősködéssel. Telt ház van."
A történet
folytatódik, Michael Thomas bemegy és néhány pillanat múlva
felbukkan, megkapta a munkát. A munka pedig az volt, amihez a
legjobban értett. Michael Thomas szervező volt. Karizmatikus
személy. Csodálatos értékesítő lett a cégnél, ahol dolgozni kezdett.
Értelmesen tudott beszélni, hihető volt amit mondott, őszinte,
egyenes ember volt és tisztességes. Amikor üzletelt valakivel, a
végén mindenki nyertesnek érezte magát. Bele tudott illeszkedni
kultúrájuk módszereibe, még felül is emelkedett rajtuk. Hagyjuk is a
történetet ennyiben... a többit a képzeletedre bízzuk.
Hogy később mi
történt Michael Thomas-al? Szembe került-e hasonló dolgokkal, mint
amilyenekkel ti is szembe kerültök, mint megvilágosodott lények? Mi
történt azután? Vajon megtalálta a drága Anolee-t és ha igen, vajon
hogy bontakozott ki az egész? Hol tarthatott ő és hol tarthatott a
lány, amikor találkoztak? Vajon hogy történtek a dolgok?
Beteljesült-e valami és megvalósított-e valamit azok a dolgok közül,
amelyeket az angyaloktól hallott, hogy képes megtenni? Hogy fogja
használni az alapelveket, amelyeket a hét házban tanítottak neki?
Nos, adunk egy
vázlatot... egy apró pillanatképet arról, hogy mi történt azután.
Felgöngyölítjük nektek a történet szabadon maradt szálait. És vannak
itt olyanok, akik megérdemlik, hogy hallják, mert már sokszor
segítettek ebben a történetben olyanoknak mint ti, végzősöknek.
Tanították ezt a történetet, egészen a leírt rész végéig és most
megérdemlik, hogy hallják ami még hátra van. (A Hazatérés segédekről
beszél, Amber és Sid Wolf-ról, valamint Connie Okelberry-ről)
Michael Thomas
hosszú ideig maradt azon a munkahelyen, valójában néhány évig.
Kitűnően teljesített. Szépen haladt előre a vállalati ranglétrán.
Ellenségeket is szerzett. Ez meglep benneteket? Azért szerzett
ellenségeket, mert a fényt amivel rendelkezett, hagyta tisztán
ragyogni. Vajon voltál már olyan helyen, ahol a te fényed olyan
erősen ragyogott, hogy amiatt dühösek lettek az emberek? A válasz
igen, kedves végzős olvasó. Tudom kihez beszélek. Nagyon boldog
vagy, ugye? Nem illesz bele a mintába? Nem panaszkodsz eleget, vagy
nem veszel részt a pletykálkodás drámájában, talán?
A mindennapi
élet egy kulturális rendszerben zajlik és néhányan közületek
Fénymunkások, egyszerűen nem illetek bele. Mivel ez egy
kiegyensúlyozott rendszer, ahol jelen van a Yin és a Yang - a
sötétség és a fény. De te ezt tudod, ugye? Michael Thomas egy
felemelkedett vibrációval élt, ami nagyon jól beleillett abba, amit
csinált. Tisztességes volt. A fénye segítette a vállalatot, valóban.
De voltak olyanok körülötte, különösen egy, aki az osztály vezetője
volt, aki egyáltalán nem kedvelte őt. Ez az igazgató nagyon
megnehezítette Michael Thomas dolgát. Michael is tudta miért.
Világosan látta. Michael nem csúszott-mászott eleget, vagy nem ment
el a fogadásokra, amit pedig elvártak volna tőle. Nagyszerű
üzletkötő volt, így békén hagyták. De nem vett részt a "játszmákban". Sosem használt ki senkit és sosem kavarta a drámát,
amire pedig mindig lett volna alkalom. Amikor hazaért a munkából,
megáldotta azt az embert, a főnökét, abban a reményben, hogy a fény
talán majd megváltoztatja és talán képes lesz jobban látni a
dolgokat annak a fénynek köszönhetően, amit Michael prezentált. De
ez soha nem történt meg.
Michael Thomas
kezdte kényelmetlennek érezni a munkáját. Egyre nehezebbé vált, mert
a közvetlen főnöke nem becsülte a munkáját és az igyekezetét.
Majdnem olyan volt, mint egy csata ahol az egyik fél rohamoz, a
másik meg csak nézi. Nem hangzik valami nagyszerű életnek, ugye?
Valóban, ha megkérdeznétek Michael Thomast, azt mondaná:
"Én a fény
háza vagyok. Ez egy nagyszerű élet. Már megértem, hogy több területe
is van, amelyekkel foglalkoznom kell." És úgy tett. És jól
tette.
Miközben a
többieket hallgatta a munkahelyén, a tudomására jutott, hogy ennek a
kellemetlen főnöknek a kislánya a közelmúltban balesetet szenvedett.
Kómában feküdt a korházban és egy hajszálon függött az élete.
Michael Thomas elgondolkozott ezen. Elgondolkozott arról, amit az
angyalok mondtak neki. Elgondolkozott a gyógyító energiáról és
arról, amit megtanult az utazása során. Részvétet érzett az iránt a
csöppség iránt, akivel már nem egyszer találkozott a társasági
rendezvények alkalmával, de aki most kómában fekszik. Úgy érezte,
mintha valami módon a "családja" lenne, de nem tudta, hogy
próbálhatna meg bármit tenni, azon ember mellett, aki nem kedvelte
őt. Nem akarta megkérdezni tőle: "Meglátogathatom a lányodat?",
ez nagyon banális lett volna. Biztosan visszautasította volna. "Nem,
nem kell ilyet tenned Michael, csak azért, hogy a kedvemben járj,"
válaszolta volna valószínűleg. A munkahelyi protokoll azt követeli
meg, hogy NE menjen.
Michael Thomas nagyon szerette volna meglátogatni
a csöppséget. Azt mondta magában: "Ha csak ott lehetnék mellette, odahívhatnám az angyalokat, akik
nekem segítettek. Csak arra van szükség, hogy bejussak a szobájába.
Tudom, már ettől megváltoznak a dolgok." Michael keményen
elgondolkodott ezen. Mit tehetek, ami helyénvaló és tisztességes?
Aztán döntött. Egyedül fogja megtenni, engedély nélkül, úgyhogy
senki nem fogja tudni. Nincs szüksége engedélyre, hiszen bárki
meglátogathat a kórházban bárkit... de nem akármikor, ahogy kiderült.
Michael Thomas bement a kórházba a látogatási idő után, ahogy
legjobbnak látta. Megkerülte a sorompót és természetesen, a főnővér
kérdőre is vonta: "Vége a látogatásnak, uram. A kislány
családjához tartozik? Mert csak családtagoknak engedélyezett."
Michael Thomas megállt és az igazat mondta.
"A családja vagyok." Beengedték. Michael elmosolyodott. Az ő igazsága az
volt, hogy akiket szeret maga körül, azok mind a családba tartoznak
és tudta, hogy ez a valóság számára és azok számára is.
A gyermek
szobája felé vette az irányt. Hallotta a szülők hangját, lent a
csarnokban, egy olyan szobában, amit azok számára hoztak létre, akik
a szerettük halálát várták. Érezte a szorongást és a sötétséget az
előcsarnokban. Szinte érezte a betegség szagát, egy olyan helyen,
ami tele volt szomorúsággal és kétségbeeséssel. Nagyon sokan
távoztak el itt - rengeteg érzelem épült bele itt az anyagok
szerkezetébe és parázslottak a szomorúságtól. Michael érezte és
majdnem látta is ezt. Tisztában volt vele, hogy hagyják ott az
Emberek az energiájuk nyomát mindenfelé, amerre járnak és tudta,
hogy sokan a gyötrelem és a csüggedés lenyomatát hagyták magukban a
falakban, ahova most belépett.
Aztán azt gondolta magában: "Talán ez a drága
kicsi lány, része ennek a halál folyamatnak. Kicsoda ő, hogy ezt
megváltoztassa?" Aztán
eszébe jutott, mit mondtak az angyalok a helyénvalóságról, a
családról és még a szülei haláláról is. Ha helyénvaló, akkor úgy lesz.
De a helyénvalóság a szabad akarattal jár! Aztán az is eszébe
jutott, mit mondtak neki az angyalok a család iránt érzett
felelősségéről és ha a megfelelő helyen mutatja meg a fényt, az
hogyan változtathatja meg a dolgokat. Emlékezett, hogy az angyalok
beszéltek neki az Emberi prediszpozícióról, hajlandóságról és hogy
nem létezik olyan dolog, hogy predesztináció, eleve elrendelés.
Minden a szabad akaraton múlik és megváltoztatható, ha az Emberi
individuum úgy dönt, hogy megváltoztatja. Így hát Michael döntött.
Megmutat a kicsi lánynak egy jobb választási lehetőséget, miután
majd az meglátta a ő fényét - miután majd megérezte a szépségét
annak, hogy életben maradjon, amiről a legtöbben még csak nem is
tudnak.
Megtalálta a
szobát, belépett és ott volt ő! Amint meglátta, tudta. Tudta! Ennek
a pici lánynak nem az volt a sorsa, hogy távozzék. Már várta
őt. Tudta ezt, amint belépett a szobába és azonnal meglátta a
barátait - mind a hetet - az összes szín élénken ragyogott a szabad
akarat szentségében. Ahogy azt gyakran tette, az intenzív energia
érzékelésének pillanataiban, nem beszélt sokat. Ez a ragyogó arcú
ember, akit Michael Thomasnak hívtak, ránézett a gyermekre és
kedvesen beszélni kezdett hozzá.
"Kedvesem,
nincs itt még az idő, ugye?" És akkor elmondott neki egy
történetet. Beszélt egy fehér angyalról, aki egyszer meglátogatta
őt, amikor kómában feküdt a kórházban. És valahol tudta, hogy a
kislány hallja őt. Mindent elmondott neki és mindez egy pillanatig
tartott. Aztán pedig kereken azt mondta: "Kelj fel kicsim és
fedezd fel magadban Istent, mert hosszú élet vár rád, ha te is úgy
akarod. Mert vannak dolgok, amit a Földnek és vannak, amit a
szüleidnek kell adnod. Szükségünk van rád!" Az angyalok
körülötte büszkék voltak és látták, hogy a tiszta szándékú Michael
Thomas semmit nem felejtett el a tanításaikból. Tulajdonképpen, most
már ő maga volt a tanító. A szoba ragyogott és a láthatatlan és
csendes lények kórusa elénekelt egy dalt, amit hallani lehetett
mindenütt az univerzumban. Ennek a pillanatnak a csendes
nyugalmában, egy ragyogó fény gyulladt... egy élet a bolygón maradt.
Akkor Michael távozott.
Távozásában még
hallotta a sürgölődést a szobában. Gyorsan visszafordult és látta,
hogy a kicsi kinyitotta a szemét. Ébredezett. Tudta, hogy gyorsan el
kell hagynia az épületet, különben felfedezik. A gépek, amelyek a
kislányra voltak kapcsolva, már jelezték az ébredését és a szülők
azonnal ott lesznek. Michael gyorsan kisurrant a lépcsők felé.
Két nappal
később történt, a munkahelyén. Azt beszélték körülötte, hogy a
kislány hirtelen jobban lett, felébredt a kómából és már evett is
egy kicsit. Sokan ünnepeltek, de arra nem számított, ami ezután
következett. A főnöke, aki annyi nehézséget okozott neki, beszélni
akart Michael Thomas-szal. De nem az emeleten lévő irodájába hívatta
Michael Thomast. Ehelyett az ember lejött Michael részlegére és
leült a kanapéra. Halkan beszélt.
"Mike,
kérdezek tőled valamit és azt szeretném, ha őszintén válaszolnál."
"Mindig
őszinte vagyok, uram." Válaszolta Michael,
A férfi
meghökkent egy kicsit, mintha megsértette volna Mike-ot. De aztán
folytatta.
"Mike,
voltál a kórházban meglátogatni a lányomat, vagy nem voltál?"
Michael Thomas
tudta, hogy bajban van. Ez lesz az utolsó csepp a pohárban.
Megsértette a protokollt és mindenképpen mennie kell. Fel volt
készülve, jöjjön, aminek jönnie kell. Éppen elbocsátják. Ez lesz az
oka, ha kirúgják és most itt van a főnöke az ő irodájában, hogy ezt
megtegye.
A főnöke nézett
rá és a szeme sem rebbent.
"Voltál?"
Michael
felegyenesedett és el volt készülve a legrosszabbra.
"Igen,
voltam." A főnök egy pillanatig csendben volt és lesütötte a
szemét. Michael Thomas látta, hogy az ember nehezen fogja vissza
magát. Valami történt. A főnök felnézett és Michael könnyeket látott
a szemében.
"A kislányom
azt mondta, hogy amíg ő aludt egy szőke hajú, ragyogó arcú ember
jött be a szobába. És ott voltak vele, mögötte, a szivárvány összes
színei. Azt mondta, ez az ember beszélt hozzá és adott neki valamit,
egy ajándékot, amire nem is számított és amire nem emlékszik
pontosan. És aztán elment. És tudni akarta a papájától - tőlem -
hogy ki volt az az ember. Azt mondta, találkozni akar vele és együtt
lenni vele, mert öröm áradt belőle."
Mindketten
hallgattak, úgy tűnt egy örökkévalóságig. Aztán Michael főnöke
felállt és elindult az ajtó felé. Még röviden visszafordult és
rámosolygott Michaelre.
"Köszönöm."
Csak ezt tudta kimondani. Aztán távozott.
Michael Thomas
használta a szeretet négy jellemzőjét, amit az utazása során
megtanult. A szeretet csendes. A szeretet nem fuvalkodik fel. A
szeretet nem magyarázkodik és tudja, hogyan használja bölcs módon a
másik hármat. A szeretetnek ezen tulajdonságai miatt és ahogy a
dolgok történtek aznap, az esemény értékes mivolta mindenkire
hatott. Senki nem volt vesztes. Mindenki nyert. Meg is halhatott
volna a kislány? Ó igen, kedveseim... ó, igen. Ez volt a választása és
erősen abba az irányba tartott. Felmerül-e valaha is benned a
kérdés, hogy vajon a te fényed okoz-e változást? Nos, okoz! Michael
Thomas tudta ezt. Tudta, amikor meglátta őt a kórházi ágyon.
Michaelnek ezután nem sok problémája volt a
munkahelyén. A főnöke egyszerűen békén hagyta. Valahogy mégis úgy
érezte, ideje továbblépni. Tulajdonképpen két oka is volt ennek.
Először is, tudta, hogy már elég hosszú ideig maradt ott ahhoz, hogy
teljesítse amiért felvették. Nagyon céltudatos volt és tudta, hogy
működik az Univerzum. A dolga a kicsi lánnyal nem tartozott bele
abba, amiért maradnia kellett volna. De a másik ok talán még
fontosabb volt a számára. Tudjátok, Michael Thomas számolta a
napokat. "Hány napot kell egy helyen töltenem ahhoz, hogy az
épületben mindenkit megismerjek, akit csak lehet? És ha egy bizonyos
személy, akivel tudom, hogy találkozni fogok nincs azon a helyen,
akkor tovább kell lépnem. Mert találkozni fogok vele."
Michaelnek
nagyszerű munkája volt, de már találkozott mindenkivel. Már ott
dolgozott évek óta és találkozott az összes eladóval, az összes
ügyféllel, mindenkivel az összes emeleten... Anolee után kutatva. Az
embereknek az volt a véleménye, hogy Michael Thomas az egyik
legbarátságosabb ember az épületben!
"Ez a pasas mindenhova elmegy!" Mondogatták. Volt már a portásoknál, a
segédmunkásoknál és még a mosodába is elment!
"Mindenkinek tudja a nevét!" Mondogatták.
A legbarátságosabb ember a házban. De ő nem volt ott. Anolee nem
volt ott. Michael Thomas gyakran gondolta magában: "Nos, ha elég sokáig várok, talán ő jön el
hozzám?" De jobbat gondolt. Eleget várt már. Új munkát keresni,
azt kell tenni. Talán majd elindul megismerni egy másik épületet!
Michael Thomas azt mondta magának. "Apámat szeretném követni. Neki saját
vállalkozása volt, gazdálkodott. Nos, én nem vagyok farmer és nem is
akarok farmer lenni és elég nehéz dolog farmernek lenni Los
Angelesben." De mégis, Michael mindent tudott a gazdálkodásról.
Sokszor ült már traktoron és segített az apjának azokban az években.
Ismerte az évszakokat, a kémiát, a növénytermesztéssel kapcsolatos
titkokat, a magokat, mindent név szerint. Mindent tudott a
növényekről és terményekről, a növekedésükről és hogy mit kell
tenni, hogy gazdagon teremjenek. Rendkívül tanulékony volt. Kész
farmer volt! Mit tudna ezzel kezdeni?
"Létrehozom a saját vállalkozásomat... egy
vállalkozást ebben a városban, ami egy fontos kikötő, be- és
kiszállítja a vetőmagokat, terményeket és mindenféle olyan dolgokat,
amit a gazdálkodásban használnak... egy Föld-központú gazdálkodásban,
amire sok országban szükség van."
És így is tett.
A következő
szakasz Michael Thomas életében a kibontakozásról szólt. Becsülettel
és méltósággal beadta a felmondását, partit rendeztek neki -
könyörögtek, hogy maradjon, főleg a nagyfőnök, akivel csak egyszer
találkozott, amikor felvették. A nagy főnök végül elismerte, hogy
Michael hozta az eladások jelentős részét és jelentős fizetésemelést
ajánlott neki, még részvényvásárlási lehetőséget is. Michael ekkor
fogta fel, hogy mennyi minden rejtve volt előtte és hogy mennyire
értékes is volt ő nekik. Így már jobban érezte magát a távozása
miatt, mivel valami csalás volt a legfelső szinten és ez már nem egy
olyan hely volt, ahol maradni akart. De egy valakit sajnált
otthagyni, a kislányt, akivel különösen közel kerültek egymáshoz. Ó,
soha nem vallotta be neki, hogy ő volt az, aki bent volt nála a
kórházban, de ahányszor a kislány ránézett, elakadt a szava. Az ő
álmaiban Michael volt az angyal, aki változást hozott. Az élete
végéig emlékezni fog Michaelre.
Michael Thomas
elindította a farmer felszerelés vállalkozását. Mindenféle vegyi és
biológiai anyagot importált a növénytermesztéshez. Próbálkozott
különleges termőtalajokkal és magokkal, ami egy ilyen fajta
kisérletezésbe belefér. Berendezte, megnyitotta és nyomban sikeres
volt. A gazdák imádták minden felé. Tudott a nyelvükön beszélni. Még
Minnesota-ból is hívták. Még ők is imádták. Ott volt a helyén, a
kedvenc helyén, egy nehéz területen, amit Los Angelesnek hívnak és
jól csinálta. Azokat szolgálta ki a Középnyugaton, akiket ismert és
szeretett, de ugyanúgy segített tanácsaival és áruszállításával a
harmadik világ országainak, akik éppen kezdték a földjeiket művelni.
És akkor, történt valami.
Egy dolgos
hétköznap a titkára csörgött rá a céges vonalon.
"Mike, itt
van az a műtrágyaárus és látni akar" mondta.
"Attól a cégtől, akitől kérted, hogy még ma
rukkoljanak elő egy árajánlattal. Emlékszel?"
Michael a
szemét forgatta. Nem volt ideje még egy árubemutatóra ma. Sikeres
vállalkozást vezetett és sok cég be akarta mutatni a termékeit
Michaelnek. Michael pedig mindig szánt rájuk időt.
"Küldd be az
embert, "mondta a titkárnak.
"Hm.. ez egy
NŐ". Válaszolta a titkára, diszkréten.
"Rendben
van, mi a neve?" Michael hallotta a háttérben a halk szóváltást
a titkár és az illető képviselő között.
"Anne a neve."
Michael érezte
a bizsergést. Felkelt az íróasztalától és néhányszor körülsétálta.
Vajon készen áll? Lehet, hogy ő az? Vajon lehetséges? Bátorkodjon
megkérdezni, vajon vörös-e a haja? Hamarosan úgyis kiderül.
"Michael?"...nyugtalankodott
a titkár a csend miatt. Michael felriadt. Mélyen a gondolataiba
merült... vagy meg volt rémülve?
"Küldd be"
szólt Michael nyugtalanul.
Az ajtón Anolee
sétált be, vörös hajjal és a tökéletes képmásaként annak a
különleges nőnek, akivel Michael az utazása során találkozott... egy
farmer lány! Michael Thomas kuncogni kezdett. Aztán hangosan
felnevetett. Végtelenül boldog volt! Alig tudta visszafogni magát,
de tudta, hogy ez alkalommal egy kicsit rafináltabbnak kell lennie.
A legutóbb, mikor találkoztak, habár az egy éteri találkozás volt,
csúnyán elrontotta. Ekkor Michael Thomas meghallotta, hogy az
angyalok is nevetnek, hát ő is velük nevetett.
"Ki gondolta
volna? - Egy műtrágyaárus!" Soha nem jött volna be az életébe,
ha nem dönt úgy, hogy visszatér a gyökereihez és követi a
szenvedélyét. Nem kellett neki hazatérni. Csak azt kellett tennie,
hogy követte azokat a dolgokat, amikre az apja tanította és, amit
megmutatott neki. Aztán egyszer csak ott volt ő! Ott volt!
Összetalálkozott egy farmerlánnyal a nagyvárosban!
Visszatekintve,
Anne később elmondta Michaelnek, hogy azt gondolta, egy őrült ember
irodájába sétált be aznap. Hogy "lököttnek" tartotta, ahogy nem
tudott mást csinálni, csak nevetni! De őt is megfogta... a ragyogó
arcú férfi, aki egyszerűen túlságosan örömteli volt ahhoz, hogy igaz
legyen és Michael nem vesztegette az idejét, vacsorára hívta
mindjárt estére.
És tényleg,
végül egymásba szerettek, természetesen. Egyiküknek sem kellett
nagyon erőlködnie. Amikor eljött az idő, hogy elkészítsék az esküvői
fotójukat, Michael Thomas úgy rendezte, hogy a fotó háttere
tökéletes legyen... hogy nagyon hasonlítson arra, ami nála szokott
lenni, az anyja és az apja esküvői fotójára. Azt a fotót
elvesztette, ez egyik "tanulási folyamatában" egy heves vihar
idején. Ezt az új képet egy előkelő helyre tette a házban és gyakran
nézegette. Négy embert látott rajta, nem kettőt. Végre azt az álmot
élte, hogy olyan boldog legyen, mint az anyja és az apja voltak.
Együtt töltött
életük csodálatos kezdete volt ez és Michael tartózkodott attól,
hogy Anne-nak az "utazásáról" beszéljen. Azokban az első években,
azon tanakodott, vajon mikor lesz kész a lány arra, hogy halljon
azokról a helyekről, mindazokkal az angyalokkal, ahol ő
keresztülutazott. Vajon elhinné? Vagy azt gondolná, hogy álmodta az
egészet? És amikor eljött a megfelelő pillanat, elmondta neki. Úgy
szervezte meg az időpontot és a helyet, hogy több nyugodt órájuk
legyen rá. A lány fürkészve figyelte és amikor befejezte, a füléig
szaladt a szája.
Tudjátok, amit
Michael nem tudott a műtrágyaárusról, hogy sok olyan tulajdonsággal
rendelkezett, mint Mary, akivel a Hazatérés során találkozott.
Anolee maga is egy felemelkedési ösvényen haladt, egy nagyszerű
spirituális ösvényen, nagyszerű felfogással. Még mint fiatal nő is,
sok mindenre maga jött rá, amit Michael igen nehéz úton tanult meg.
Mindketten egy igát húztak, ki-ki a maga módján. Megölelték egymást,
amikor végül Michael elmondta a történetet, hogy honnan tudta, hogy
a lány jönni fog és hogy miért örült neki annyira. A lány bizalmasan
közölte vele:
"Ez annyira
különös és bizarr. Mert volt egy álmom. Én is tudtam, hogy jönni
fogsz. De nem egy farmert vártam." Nevettek. Hát Michael sem!
Így hát együtt
létrehoztak egy szép családot. Aztán jött a hír: úton volt egy
gyermek. És meg is érkezett, egy gyönyörű kislány. És abban a
pillanatban, amikor Michael Thomas megtudta, hogy kislány lesz, így
szólt Anne-hez:
"Még nem választottunk neki nevet. De mit
szólnál a Violet-hez?"
Anne azt mondta, az tökéletes lesz. Anne tudta, ki volt Violet
(Lila) és melyik angyalt jelentette. Nagyon örült a választásnak.
Egyikük sem tudta, de az angyal Violet is nagyon örült és gyakran
látogatta a kislányt álmában. Violet majd később mesélni fog a
szüleinek arról a színpompás angyalról, aki a Keresztanyja volt.
Nem sokkal
Michael Thomas életének ezen állomása után, egy kisfiú is született.
Lángoló vörös haja volt, csakúgy, mint Anne-nek. De ezúttal Anne
volt az, aki így szólt:
"Tudom a nevét!" kiáltott fel.
"Fogadjunk,
hogy tudom mi." Játszott vele mosolyogva Michael.
"Fogadjunk,
hogy tudod! Hívjuk Red-nek (Piros)." Egy másik angyal! Red, a
rossz evő, ahogy Michael elnevezte. És igen... a kicsi Red nem volt
túl jó az asztalnál, a legnagyobb megrökönyödésére anyjának, aki
megpróbálta megtanítani picinyét, hogy kell rendesen enni. Michael
minden alkalommal nevetésben tört ki, ahogy Red kiköpködte az
ennivalót. Úgyhogy, végül jobbnak látta kisurranni a konyhából,
felszaladt az emeletre, ott aztán kedvére kinevethette magát.
Végül, ahogy
teltek az évek, jött a harmadik. Michael Thomas tudta, hogy három
gyermekük lesz, mivel az a bizonyos utazás alkalmával az angyali
lény, aki ott állt előtte és akit Anolee-nek hívtak, azt mondta
neki: "Itt van a három gyermekünk." Megszületett a harmadik, egy
csodálatos, szőke hajú kisfiú. Egyetértettek abban, hogy ifj.
Michael Thomas-nak fogják hívni.
Azzal fejezzük
be a történetet, hogy elmondjuk nektek, hogy ez a két ember egy
olyan fénnyel sétált végig az életen, hogy el se hinnétek. Templom,
vagy dogma nélkül, anélkül, hogy bármilyen szervezetbe tartoztak
volna, magukkal hordozták isteni természetüket, bármerre is jártak.
És az emberek szerették őket a békés, örömteli természetükért.
Elnavigáltak a bolygó nehézségei és kihívásai között, csakúgy, ahogy
azt ti is teszitek, nekik is bele kellett menni kompromisszumokba a
házasság kedvéért, csakúgy, ahogy nektek is. De megőrizték
vidámságukat. És a gyermekeik látták mindezt és úgy nőttek fel, hogy
lemásolták őket, hogy végül még több fényt sugározzanak erre a
bolygóra.
És ekkor
történt egy csoda és ezzel be is fejezzük.
Késő éjszaka
volt és Michael látta a szivárványt ott a szobában, ahol éppen
aludt. És az angyalok, akik a szivárványt alkották, egyként szóltak
hozzá.
"Van a
számodra egy ajándékunk, Michael. Menj csak le a lépcsőn." És ő
lement.
A lépcső alján
ránézett a vitrinre, ahol az esküvői fotójuk állt. De az nem volt
egyedül. Mellette ott állt a fotó, amiről úgy gondolta elveszett,
amelyiken a szülei voltak az esküvőjük napján. Ezt a drága fényképét
visszahozták az angyalok, akik azért vették el, hogy megőrizzék.
Vajon
lehetségesek ilyen dolgok? Talán csak egy történetben? A
manifesztálódás csodája lehetséges? Ó, igen. Kérdezzétek csak meg a
társamat (Lee-t). Vele már előfordult a 3D-ben... a valós életben.
Most, a
vitrinben két fotó van. Két házaspár, akik nagyon sokat jelentettek
a bolygónak, akik nagyon szerették egymást, olyan szeretettel, ami
fennmarad, még a halál után is. Mert a szeretet nyomot hagy és a
bolygó is jobbá válik tőle. És ez Michael Thomas története. A teljes
történet. Ami még hátra volt belőle. Sok évig várt Michael, miután
azon kezdett tűnődni, vajon a gyermekei megértik-e majd az
utazásáról szóló mesét, képesek lesznek-e elfogadni, hogy miken ment
keresztül. És elég furcsa, de az első, aki tudni akarta, az ifj.
Michael Thomas volt, a legfiatalabb... az Indigó. A szeme sem rebbent,
mikor Michael elmondta neki a történetet. Még csak nem is volt neki
olyan furcsa. Végül is, a kis Mike éveken keresztül érezte a szülei
energiáit. Hiszen, azon régi-régi történet szerint éltek az ő
házukban minden nap! Nem nagy ügy.
És kedveseim,
ez az a pont, ahol itt hagyjuk Michael Thomas történetét, örökre. Az
irodalomban nincs halál. Ha nincs leírva, nem történik meg.
Felfüggesztjük őt a családjával együtt örök időkre és nem fogjuk
leírni a halálát, nem írunk a sírkövére, nem lesz vége. Mert az nem
is történik meg soha. Tudod, ez a te történeted. Ez egy élő
történet, a Földön zajló élet története, ami sosem ér véget, mivel
ti sem értek véget. Ti az életnek egy ciklusa vagytok, ami örökké
tart, egy szent dolog, ami a számotokra misztérium, de azért kapocs
ahhoz, hogy a dolgok hogy működnek.
Lesz majd, aki
azt mondja: "Ez nagyon banális. Túl tökéletes. Ennek a történetnek
jó a vége - happy end." Én pedig azt mondom nektek, kedveseim, ezt
tanítjuk nektek, a bennetek lakozó isteni természetről... tökéletes
lehetősége annak, hogy együtt járj Istennel... aminek nincs
befejezése. Túljutni a kihívásokon, a betegségeken, a drámán, a
nehézségeken és úgy tartani azt a fényt, hogy ott legyen benned a
vidámságnak egy buborékja, bármerre is jársz. Bármit adjon neked az
élet, fogd a fényed és alakítsd át vele azzá, ami téged szolgál és
azokat, akik körülötted élnek.
És ne feledd... a
szeretet nem magyarázkodik. A szeretet csendes. A Szeretet nem
kérkedik. Ahogy életed folyamán emberekkel találkozol és rájuk
nézel, legelőször is szeresd őket és csak utána kérdezd meg a
nevüket. Mert a nevük majd változni fog, de a te szereteted nem.
Mert ők, tulajdonképpen, azok, akikkel újra és újra találkozni fogsz
számos inkarnációid során. Ők az igazi családod.
Amit a
legnehezebb megtennünk, hogy távozzunk. Ez egy különleges alkalom
volt, különleges Embereknek, akiket szeretünk.
És ez így van.
Kryon
Fordító - Bodnár Eszter |