Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses
Szolgálattól!Nem felejtettük el az elefántot az asztal alatt. Ez a közvetítés épp megfelelő
időben kerül átadásra. Ez egy olyan időszak, amikor sokan félelemben élnek,
mások pedig küszködnek azért, hogy kimaradjanak belőle. Mielőtt belemennénk
valami olyasmibe, amit szeretném, ha mindenképp hallanátok, szánjunk egy
pillanatot a következőre!
Vannak, akik jelenleg épp búcsút vesznek az idősebbjeiktől. Ez nehéz dolog.
Sohasem gondolták, hogy így lesz, és ez bizony nehéz. Elmondhatnak nektek néhány
alapvetést, sorolhatják az ezoterikus jellemzőket, valamint a logikus érvelést
mindehhez - de az nem segít, amikor elvesztetek valakit. Szenteljünk hát egy
pillanatot az együttérző cselekedetnek, hogy a korszak fénymunkásai legyetek, és
megosszátok a békességeteket és együttérzéseteket! A világ fénye vagytok azok
számára, akiknek szüksége van rá, akárcsak egy pillanat erejéig is.
Szünet
Vannak olyanok, akik azt fogják mondani:
"Meddig fog ez tartani?" A válasz: elég
hosszan, épp elég hosszan.
Szeretnék néhány hasonlatokban megfogalmazott dolgot elmondani nektek! Egyesek
meg fogják érteni őket, mások pedig nem. Beszéljünk a gyerekekről egy kicsit!
Amikor a gyerekek felnőnek és elérnek egy bizonyos kort, minden
kiegyensúlyozott, jószándékú felnőtt tudja, hogy hogyan is működik ez a kirakós.
Mondjuk, hogy a gyerek félőssé válik! Csaknem mindentől fél, mert még nem látott
mindent, vagy talán mert bizonyos ismeretlen dolgok megijesztik őt, illetve csak
mert figyelemre és segítségre van szüksége. Néha a gyermek legjobban a
sötétségtől fél, és így szól: "Anya, Apa! Félek a sötéttől. Nem tudom, hogy mi
van ott. Segíts kérlek, mert szörnyek leselkedhetnek ott."
Minden jó szülő tudja, hogy ezt hogyan is kezelje. Azt fogják mondani a
gyermeknek: "Figyelj ide drágaságom! Fel fogom kapcsolni a villanyt egy
pillanatra. Amikor megteszem, azt szeretném, ha megnéznéd, hogy semmi sincs ott.
Mikor újra leoltom a lámpát, azt szeretném, ha megértenéd, hogy még mindig nincs
ott semmi. De ha még mindig félsz - még ha csak egy pillanatra is - én itt
vagyok és megfogom a kezedet. Csak ölelj meg, ölelj meg!"
"Ne félj attól, ami nincs ott!" - fogják mondani a gyereknek. Végül idővel, a
gyerek fejlődik és felnő. Kiegyensúlyozza önmagát és tudja azt, amit a szülők is
tudnak. Aztán képes lesz ő maga is segíteni a jövőben érkező gyerekeknek. Ez egy
klasszikus, teljesen hagyományos dolog. A gyerekek átmennek a félelem időszakán,
mikor nem értenek meg dolgokat, de ez oly könnyedén korrigálható az
együttérzéssel, szeretettel és a gondoskodó szándékú magyarázattal. Minden jó
szülő, aki hallgatja vagy olvassa ezt, átment már ezen, és talán még a saját
szüleikkel is megtapasztalták ugyanezt.
Két forgatókönyvet fogok átadni nektek, melyek teljesen szembe mennek az érett
józanésszel, viszont minden nap megtörténnek. Talán ezek helytelenek, de ezek
történnek.
Felvezetés: Azt szeretném, ha elképzelnétek ezt a gyermeket egy pillanatra - a
félelem állapotában -, ahogy megpróbálja megérteni a sötétben lévő dolgokat!
Mindig olyan dolgokat képzelnek oda, amik megtámadják őket.
Egyes forgatókönyv: Mi van akkor, ha ölelés helyett, azt látná a gyerek, hogy a
szülő is fél? Amikor ez megtörténik, az túl sok a gyerek számára, és gyakran
belül lélekben kicsit meghal (a remény hiánya miatt). Belül meghal, mert
egyszerűen ez túl sok ahhoz, hogy feldolgozza. Fél a sötétségtől, és a szülők is
ezt teszik. Ez egy életre megsebzi a gyermeket. Nem fogja elfelejteni ezt a
pillanatot, mivel nincs benne ölelés, nincs magyarázat, nincs fény, csak a
félelem. A szülők szintén reszketnek félelmükben. Megtörténik. Megtörtént. Ez
történik háborús időkben, amikor a szülők nem tudnak semmit tenni ezzel
kapcsolatban.
Kettes forgatókönyv: Ez még rosszabb, és a helytelen szülői kontrollt képviseli.
Ez van akkor, amikor a gyerek fél a sötétben és a szülő azt mondja: "Nos, félned
is kell! Gonosz dolgok vannak ott! Tehát, ezt meg azt kell tenned!" A gyerek a
gonoszról vagy a láthatatlan sötét dolgokról szóló szabályokkal együtt nő fel,
és megérti, hogy a sötétségre egyáltalán nem válasz az ölelés. Csak a félelem és
a szabályok léteznek, melyek segítségével talán megmenekülhet a legrosszabb
elől.
Minden, amit most mondok nektek, az hasonlat. Egyesek már értik ezt, mások nem.
Minden emberi lény, aki hallgatja ezt, mindegyikőtök, rendelkezik a belső
gyermekkel. Egyesek azon gyermekek közül vannak, akik jelenleg halálra rémültek,
mások pedig nem. Tudom, hogy ezt ki hallgatja meg később kedveseim. Tudom, hogy
ezt ki hallgatja és nézi most. Számos nagyon érett öreg lélek, aki pontosan
tudja, hogy ez merre is tart, talán azt fogja mondani erre, hogy: "Nos, ez az
üzenet nem nekem szól. Én már túlhaladtam ezen."
Tényleg? Igazán? Milyen messzire kell elmenni, mielőtt az érettségetek megtörik
és elkezdetek félni?
Elmondom most neked fénymunkás, öreg lélek: mindannyian rendelkeztek gondoskodó,
együttérző eszközökkel odabennt, hogy csillapítsák a kegyetlen szörnyeteget,
amit félelemnek hívnak. Ez az, amit Adironnda (Marilyn Harper közvetítésében)
szintén mondott. Ez az, amit mi is mondunk.
Ha még nem hallottátok tőlem, akkor adok számotokra egy előrejelzést. Az egyik
dolog, ami radikálisan meg fog változni, amikor ez az esemény (a vírus) lecseng,
az a felelősségre vonhatóság azokkal szemben, akik informálnak benneteket a
médiában. Mikor leülepszik a por, megnézitek ezt közelebbről, azt mondván: "Az
összes média csak rontott rajta, az tette még rosszabbá!"
Kedveseim, az életetekben még nem igazán volt semmi ehhez fogható. A médiátok
információforrásai "marketing", nem pedig "információ" alapúak. Kedveseim, ezt
jól tudjátok ti is. Ezek mindannyian a nézettségért versenyeznek. Minél
drámaiabb dolgokat mutatnak be, annál több embert vonzanak. Ez a legtöbbetek, a
világ, és talán még a fénymunkások számára is így megy. Sokatoknak szinte
folyamatosan emlékeztetnie kell magát arra, hogy kapcsolja ki a médiát, mivel
azt gondosan úgy tervezték meg, hogy "behúzzon" a drámába benneteket.
A világ vonzódik a drámához, így miután a média olyan információt ad számotokra,
ami lehet, hogy ugyan alapjaiban teljes mértékben helyes és pontos - de aztán
csak a félelem oldalát pörgeti anélkül, hogy tudná mit is csinál. De nem ám csak
ezt teszi: függ még az ismétléstől is, hogy megbizonyosodjon róla, sokszor
halljátok azt. Tudtátok, hogy lehetséges az, hogy ha felkeléskor bekapcsoljátok
a médiát, majd pedig lefekvéskor kikapcsoljátok, akkor ugyanazt a dolgot 30-40
alkalommal is halljátok újra meg újra? Ez milyen érzést kelt bennetek? Hogyan
érez a belső gyermek bennetek, mikor mindannyian azt látjátok, hogy a felnőttek
is félnek?
A média még nincs tudatában annak, hogy a programozáson belül automatikusan
valami mást is csinálnak. Miközben a megtervezett drámát adják át a számotokra,
olyan reklámokat játszanak le, amik még helytelenebb elképzeléseket hoznak
létre. A hirdetések gyakran szólnak gyógymódokról és gyógyszerekről, amiket az
öregségetek miatt kell szednetek, vagy pedig a kezelésekről, mert fiatalok
vagytok és pattanásaitok vannak. Valamint a számotokra szükséges orvosságokról,
mivel jelen pillanatban szorongtok (amit ők hoztak létre), vagy olyan
gyógyszerekről, amire egyszerűen azért van szükség, mert emberi lényként
léteztek és óránként örgedtek. Más szavakkal, sohasem vagytok normálisak! Mindig
szükségetek van valamire, hogy gyógyszereljen benneteket, vagy esetleg egy
ügyvéd segítségére van szükségetek azután, hogy a gyógyszerelés rosszul
sikerült?
Nem gondolnám, hogy ezek a médiamegnyilvánulások valóban tudatosan
összekapcsolnák magukban azt, amit művelnek. Felelősek abban, hogy halálra
rémisztik a bolygót. Ez meg fog változni. Figyeljétek csak meg! Az
elszámoltathatóság iránti igény ezen fogatókönyv számára, végül létre fogja
hozni a média "remény csatornáit". Végre lesz helye a jó hírek csatornáinak is.
Nevezzük őket ITR csatornáknak! (A társam kifejezése arra, hogy
Igazság-Tények-Remény) Ezek olyan tényeket mutatnának be, amik bizonyíthatóak és
hitelesítettek, majd pedig olyan dolgokat, amik kiegyensúlyozottak és felemelőek
ezen tények körül. Majd láthatnátok, hogy mi történt, és mi nem. Olyan sok jó
hír létezik a világban, amiről egyikőtök sem tud kedveseim! Közületek szinte
senki sem látja azokat, mert még nincs a széles nyilvánosság látókörében az,
amit tesznek. A médiátok jelenleg a drámában érdekelt, nem pedig az igazságban.
A bolygó a következőt fogja igényelni - rá fogtok nézni a médiáért felelős
személyekre, és így fogtok szólni: "Rossz munka! Nem csináltátok jól. Nem
csináltátok helyesen. Szórakozást, cirkuszt és drámát adtatok nekünk. Nem
adtatok nekünk semmi olyat, ami segítette volna a szívünket. Nem fogtátok a
kezünket, amikor megtehettétek volna, és nem öleltetek meg eléggé. Ezek közül
egyiket sem tettétek."
A média meg fogja védeni magát így szólván: "Nem a mi dolgunk fogni a kezeteket.
A mi munkánk informálni benneteket." Kedveseim, üdvözlünk titeket az új
normálban! A médiátoknak valójában leginkább abba kellene befektetnie, hogy
reményt adjon a számotokra, ahogyan igazságot is. A híreknek két oldala van, nem
csak a dráma. Ez az, ami meg fog változni és ami következni fog.
Ez az egyik dolog, amit látni fogtok megváltozni kedveseim. Ez egy újraindítás.
A Földnek valószínűleg el fog tartani egy darabig mindez, de el fogjátok kezdeni
másképpen és az igazságnak megfelelőbben látni a dolgokat. A lényeg az, hogy ez
egy paradigmaváltást képvisel. Sokan fogják elkezdeni azoktól beszerezni a
hírközvetítéseket, akik szintén a "történet fennmaradó, el nem mondott részéről"
beszélnek. Ez lesz az az új, vonzó dolog, amire nem fogtok számítani. Az
emberiség el fog kezdeni bölcsebbé válni azon manipulációval kapcsolatban, ami
az "éterben" zajlik.
A kísérlet
Valami mást is el szeretnék mondani nektek. Beszélni akarok nektek egy olyan
kísérletről, amit sok évvel ezelőtt gyerekekkel végeztek el. Ez egy olyan
kísérlet, amit a mai szabályok valószínűleg már nem engednének meg, de ez egy
klasszikus kísérlet volt. Néhány pszichológus tud róla, és pár táplálkozási
szakértő is tanulmányozta. Ezt a kísérletet a gyermekekkel és a táplálékukkal
végezték el.
A kísérlet: A gyerekeknek naponta háromszor büfé áll rendelkezésükre -
reggelire, ebédre és vacsorára. Bármit és annyit választhatnak a büfében,
amennyit csak akarnak, anélkül, hogy bárki bármit is szólna - a szülők nem
vehetnek részt ezen.
A büfé gyönyörű és táplálkozás szempontjából is teljeskörű. A zöldségekkel
indít, a rizsen, a szénhidrátokon át halad a gyümölcsökig, és így tovább. Minden
ételcsoport képviseltetve van, és ez a szabvány: csodálatos, egészséges büfé
szolgál alapul a gyermekek számára. Természetesen a büfé végében ott vannak a
desszertek. Kivéve, hogy ezek az édességek a gyermekek számára lettek kitalálva.
Vannak cukorkák, kekszek, torták és pite. Ezek mind ott vannak.
Tehát, a gyermekeket rászabadítják a reggelire. Mit fognak választani? Na mit
gondoltok? Az összes gyerek a végéhez fut és teletömi magát sütikkel és
tortával!
Meglepő?
Ebéd: ugyanezt tették. Úgy értem, hogy tényleg! Hogyan is lehetne
összehasonlítani egy fehérrépát egy tábla csokival?
Vacsora? Ugyanez történik.
Következő napon mindannyian betegek lettek. Micsoda meglepetés!
Tehát, több étkezési időszakot követően, az történt ebben a kísérletben, hogy a
gyerekek elkezdték enni a zöldségeket, a rizst, a gyümölcsöket, és minden olyan
dolgot, amit korábban mellőztek - még a fehérrrépát is. Az édességeket
mérsékelten fogyasztották - de azért még mindig szerették őket.
A Veleszületett - az emberi lény része - megkövetelte az egyensúlyt. Nem a
szemetet, hanem az egyensúlyt. Érdekes volt, mert a kísérlet megmutatta, hogy
még azok a gyerekek is, akik kívánják az édességeket és nem tudnak jobbat annál
- rendelkeznek egy olyan Veleszületettel, ami elkezdi kiegyensúlyozni önmagát,
amikor is helyes választási lehetőségeket kap.
Azt szeretném, ha kielemeznétek mi is zajlik most a bolygón! Egy kijelentést
fogok tenni: nem a jó büfét kapjátok. Kedveseim, jelen pillanatban a bolygón
nincsenek zöldségek és gyümölcsök. Úgy gondolom, jól tudjátok már, hogy mit is
akarok ezzel mondani. Ez meg fog változni.
Úgy gondolom, hogy a váratlan eseményeket képviselő "vad kártyák" mindebben azok
az emberek lesznek, akik fellépnek majd és megváltoztatják ezzel kapcsolatban a
dolgokat, így szólván: "Figyeljetek csak, van itt pár jó hír! Van remény. Az
egyensúly az, ami után sóvárogtatok. Ne csodálkozzatok azon, hogy mindannyian
betegek vagytok!"
A vírusbeszámolókkal kapcsolatos elképesztő elfogultság
Szeretném megmutatni nektek az elfogultságot! A média azon elfogultságát akarom
megmutatni nektek, ami rejtve van! Ha ránéztek a vírusinformációs csatornákra,
akkor azok megadják nektek az összes fertőzött és elhunyt számát táblázatokban.
Újra meg újra - a fertőzötteket és a halottakat. Minden ország, minden állam
fertőzötteit és halottait. Szeretnélek megkérdezni benneteket, hogy hol van a
"meggyógyultak" oszlop? Az nincs ott, nem igaz? Ez elfogultság. Ez a dráma
iránti elfogultság. Azt elmondták-e már nektek, hogy több, mint 99%-a azoknak,
akik elkapják a vírust, teljesen felépül? Ez a szám hol szerepel? Azt is
tudjátok vajon, hogy azok, akik felépültek, azok pár évig természetes
immunitással rendelkeznek? Ez az információ merre van? Ők a ti időtök hősei!
Elmondták ezt nektek? Na és hol vannak a bulik a felépültek számára?
Aztán: Ott van az egész gazdasági világvége hangulat, amit mondanak nektek:
"Egészen a világválság óta nem láttuk ezt a fajta gazdaságot." - mondják.
Összehasonlítják a vírushelyzetet 1929 borzalmaival - mégsem mondják azt sehol:
"Várjatok egy percet! Várjatok egy percet! Ezt létrehozták! Ti mondtátok azt
nekünk, hogy hagyjuk abba a munkát és maradjunk otthon! Ez nem egy gazdasági
válság, mint 1929-ben - ez egy ideiglenes helyzet. A gyárak és a piacok nem
omlottak össze. Csupán nincs megengedve számunkra, hogy kimenjünk és
dolgozzunk!"
Kedveseim, a világgazdasági egyensúly lassan vissza fog térni, és a tőzsde is.
Higgadt és készen áll. Ez nem az autóipar vagy a termelés vége. Nem az. Ez csak
egy bukkanó. Ezt elmondják nektek? Vagy inkább összehasonlítják a legrosszabbak
legrosszabikával, ti ráhangolódtok és azt halljátok: "Nincsenek zöldségek és
gyümölcsök. Csak a szemét van. Készüljünk fel a hosszú ideig tartó betegségre!"
Történészek, több nemzedékkel ezután, sokatmondó számokat fognak látni. Az
emberiség általánosságban megnövelte élettartamának jellemzőit. Volt idő - még
ebben az országban is -, amikor 45-50 évig éltetek, és ennyi volt a várható
élettartamotok. Nem igazán számítottatok arra, hogy olyan sokáig fogtok élni.
Túl sok volt a betegség és a helytelen táplálkozás. Minden dolog
továbbfejlődött, így most az élettartam lassú növekedését figyelhetitek meg a
táplálékok és különösen a tudás miatt. Ez lehetővé teszi a számotokra, hogy
megérjétek a 80-as éveitek végét, illetve hogy elérjétek a 90-et is (a világ
vezető nemzetei).
De a történészek a jövőben valami furcsát is fognak látni... a későbbi
nemzedékek meg fogják nézni az életgrafikonokat, és azt mondják majd: "Mi ez a
süllyedés itt? Hogyan történt ez, hogy az emberek nem éltek olyan sokáig?"
El is fogják nevezni: "koronasüllyedésnek".
A süllyedés, amit láthatnak, az emberiség egy egész nemzedékére vonatkozik, és
semmi köze sincs a vírus általi megfertőződöttséghez. Azt fogják meghatározni,
hogy milliók életét rövidítette meg a félelem. A félelem megrövidítette az
életüket! Hát ilyen mélyenszántó és hatékony a média elfogultsága.
A történészek végül arról is beszámolhatnak majd, hogy amikor végeznek az összes
elemzésükkel arról, hogy mi is történt igazából, akkor aszerint a félelem több
embert ölt meg, mint maga a vírus.
Kedveseim, ti is az egyik lesztek közülük? Vagy pedig kihúzzátok magatokat, és
azt mondjátok: "Ez csak egy kaptató, egy buktató - túl fogunk jutni rajta. Ez
csupán ideiglenes. Gyászolunk, amikor gyászolnunk kell, de visszatérünk, mert ez
nem tart örökké."
Ez hát az, amit mondani szerettem volna nektek. Az igazságot nem igazán mutatják
meg. Amennyire rossznak mondható ez, a valódi igazságot nem mutatják meg, nem
fedik fel. Az előnye még csak rajta sincs a média radarján. Még nem. De
hamarosan lesz egy kedvező jel, egy sikeres megállapítás ezzel kapcsolatban -
meg fogjátok látni.
Kryon vagyok, az emberiség szerelmese. Két lépés előre, egy lépés hátra. Jelen
pillanatban a hátralépésnél tartotok. Öreg lelkek, erre alakítottak ki és
formáltak benneteket. Ez az, ahol s amiben felragyogtok. Bennetek ott van az
Akasha tapasztalat és az együttérző tényező ehhez, ami másokban nincs. Ezért
tudjátok azt megmutatni másoknak és hagyni, hogy rátaláljanak a Veleszületett
azon egyensúlyára, ami kordában tartja a félelmet! Ez az, ami életeket képes
menteni.
Most van itt az ideje dolgozni menni.
És ez így van.