|
Féltek a szeretettől?
Élő közvetítés - 2025. március 18.
( Forrás:
https://www.youtube.com/watch?v=nGnk2lxX4hE )
Üdvözöllek benneteket kedveseim, Kryon vagyok a Mágneses
Szolgálattól!
Micsoda kérdés! Azt mondhatnátok: "Óh, nem! Nem félek a szeretettől Kryon."
Tényleg? Elmondok nektek egy történetet. A történet azt fogja kihangsúlyozni,
hogy mi is lehet a szeretet. A szeretetről olyan módon beszélünk majd, amit
talán még nem hallottatok. A szeretetnek sok fajtája van. Valójában a bolygón
sok olyan nyelv létezik, aminek több szava is van a szeretetre, attól függően,
hogy hogyan használják azt. A legnagyobb ilyen az, amelyik abból származik,
amiről azt mondjátok, hogy felülről jön. A ti nyelveteken ez azt jelenti, hogy a
Teremtőtől. Egyesek azt mondják: "Ez az Isten szeretete, a Szellem szeretete."
Félnétek ettől? Elmondok nektek valamit. A legtöbbetek fél, és nem is tud róla,
mert az nem illik bele abba, amit elmondtak nektek, vagy abba, amit gondoltok. A
történet, amit el akarok mesélni az az, amikor először jöttem el a székben ülő
emberhez, ahhoz, aki most helyet foglal itt. Ez egy Kryon közvetítés, amit
hallotok.
Annyira szerelmes vagyok mindannyiótokba, még akkor is, mikor ezt hallgatjátok.
Ez hát az ő története az én oldalamról nézve. Mikor végül leült a székbe ez a
40-es évei közepén járó mérnök, akkor ultimátumot adott - mondhatnátok.
Belefáradt abba, ami az életében történt, abba, amit mondtak neki, és a
szinkronicitásokba, amelyek a székbe ültették, de a saját szemével kellett
látnia, hogy van-e ott valami. Így hát, amit a Szellemnek mondott, miközben
mindannyian képletesen köré gyűltünk, lélegzetünket visszafojtva - mondhatnánk
-, a vezetők, az angyalok, mindannyian, az volt, hogy: "Ha ott vagy, akkor
mutasd meg nekem!". Nincsenek szavaim a ti nyelveteken, viszont rengeteg
szeretetem van. Ez volt az a pont, mikor engedélyt kaptunk arra, hogy ezt
megmutassuk neki. Tudtuk, hogy kicsoda ő. Nem tehettük finoman. Olyannak kellett
lennie, amire egy életen át emlékezni fog. Ami vagy megváltoztatja, vagy örökre
végleges tagadásba taszítja. Leült a székbe és mi fojtogattuk a lelke
szeretetével, a Teremtő szeretetével, az ősei szeretetével. Fojtogattuk. Ő pedig
elolvadt, zokogott. Olyan állapotba került, amire nem is számított, majd dühösen
kipattant a székből. Tudtuk, hogy elkaptuk. Elkaptuk azon szeretettel, amit még
soha nem tapasztalt meg. Erről akarok hát beszélni!
Az ő szemszögéből nézve talán még egy pillanatra a fátyol túloldalára is
elutazhatott. Talán otthon érezte magát. Talán érezte az ősöket. Talán érzett
mindent, amit csak érezni lehetett. Testének minden sejtjét felébresztette a
szeretet. Mi történt, hogy kényelmetlenül érezte magát? Később, mielőtt leült a
székbe, azt mondta: "Ne csináljátok ezt még egyszer! Lassan adjátok, mert nem
bírom!" Így is tettünk, de elnyertük a figyelmét. Minden alkalommal, amikor
leült - ahogyan ma is - azonnal, gyorsan, kérdés nélkül jövünk el, és érzi azt,
amit most érez. "Máshol van" - mondhatnátok. Tele biztonsággal, tele
szeretettel, ami állandó, feltétel nélküli és változatlan. Ez hát az a szeretet,
amit a Szellem érez irántatok. A többi már történelem nála. Azzal kapcsolatban,
hogy 3 évébe telt kedveseim az, hogy elfogadja a valóságot arról, aki volt, és
arról, akivé lesz, 3 év kellett. Nos, 1989-ben, abban az időben, azokban a
körülményekben és a korabeli kultúrában ez érthető is volt. Ma sokan vannak
olyanok, akik szinte egyik napról a másikra ilyen módon ébrednek fel. Elkezdik
meglátni, hogy az a szeretet, amit éreztek, amit mi érzünk, ami újdonság, az
mindig is ott volt. Ezért befogadják, és azt mondják: "Tudtam, hogy ez
lehetséges."
Féltek a szeretettől? A kultúrátok nem fogad el ilyesmit, azt akarja, hogy talán
egy kicsit komolyabbak legyetek. Még ha szórakoztató emberek is vagytok, nem
akarják, hogy hirtelen spirituálisan telítve legyetek annyi szeretettel, hogy
változtassatok rajtuk. Létezik egyfajta kulturális nyomás az ügyben, hogy ne
ébredjetek fel. Ennek egy részét az intézményeitek teremtik meg. Azok, akik
spirituálisak és akik azt mondják, hogy: "Menjetek a sarokba! Nem vagytok
méltóak! Ne csináljátok ezt meg azt!" Ezért ez a szeretet soha nem juthat el
hozzátok. Majd ezt aztán elhittétek, és ez tart titeket távol - mondhatnátok -
attól, hogy azt mondjátok: "Mutasd meg!" Nem féltek a szerelemtől, ami talán egy
romantikus egyéntől származik. Azon szeretettől nem féltek, ami egy állattól,
egy háziállattól árad felétek. Ezt szívesen fogadjátok. De atyaég, mikor a
Teremtő szeretetének befogadásáról van szó, akkor nagyon óvatosak vagytok!
Néhányan közületek azt mondták: "Én mindenhová el akarok menni, csak oda nem.
Nem akarom ezt csinálni." Mivel attól féltek, hogy meg fogtok változni. Ezt
mondták nektek. Azt, hogy meg fogtok változni. Szeretném most elmondani nektek
az igazságot! Feltétlenül meg fogtok változni, de a változás egy olyan
jóindulatú, gyönyörű változás lesz, amit soha nem fogtok elfelejteni. Ami egy
olyan békés arckifejezésbe és létezésbe visz el benneteket, ami más, mint a régi
énetek. Egy olyanba, amiben nem aggódtok állandóan. Egy olyanba, amiben nincs
állandó félelem. Egy olyanba, ami teljesen másképpen látja mások érzékelését,
mint azelőtt, mikor azt mondtátok: "Mutasd meg nekem!" Féltek, mert azt mondták,
hogy félnetek kell. Aztán ott vannak azok közületek - az öreg lelkek -, akik
elkezdik azt mondani, hogy: "Mi van akkor, ha mindig is megvolt bennem a
képesség erre a szeretetre? Mi van, ha mindig is itt volt bennem, csak elzártam?
Mi van, ha bezártam a korom és a napjaim szűrőivel? Mi van, ha ez nagyobb annál,
mintsem gondoltam?"
Ezt a hónapot a szeretetért ünnepeljük. Ez ténylegesen egy romantikus szerelem,
de sokkal tovább is megy ennél. Engedély arra, hogy beszéljünk a szeretetről. A
ma esti 12-es körben ezt a gondolatot fogjuk folytatni. Azt, hogy annyi szeretet
vesz körül benneteket. Azt, hogy nem feltétlenül fogadjátok el, hogy nem vagytok
a tudatában - készen álltok? - annak, hogy nem használjátok ki. Más szóval, mi
van akkor, ha a szeretetnek - különösen a Teremtő részéről - van egy olyan
energiája, amely képes áthatni a sejtjeiteket? A sejtjeiteket, a biológiátokat.
Mi van akkor, ha ez a szeretet képes megnyugtatni a dolgokat, a
tudatosságotokat, vagy pedig azokat a dolgokat, amik talán zavarnak benneteket?
Mi van, ha ez több annál, mint csak ott ülni és szeretve lenni? Mi van akkor, ha
ez a béke egy olyan kenete, kenőcse - mondhatnátok - a számotokra, ami átfolyik,
átömlik rajtatok? Egy olyan, hogy leülhettek, majd pedig mehettek. "Ha tudtam
volna, hogy ez létezik, megtettem volna mikor gyerek voltam. Ha tudtam volna,
hogy ez létezik, az első dolgom lett volna, amint felébredtem. Ha tudtam volna,
hogy ez létezik, már régen más ember lettem volna."
Ezt hát az, amit mondunk nektek kedveseim. Csodálatosak vagytok. Mindannyian
mérhetetlenül szeretve vagytok azáltal, amiről azt mondjátok, hogy Isten, a
Teremtő Forrás. Talán itt az ideje annak, hogy azt mondjátok: "Mutasd meg
nekem!"
És ez így van.
Kryon
Fordító - Konrád Bálint
Lektor - Buzás Bence |
